A perui ördög botsáskáról
(Peruphasma schultei)
Honnan is kerültek elő ezek a fura jószágok?
Ezek az egyedi megjelenésű sáskák csak nem rég kerültek a figyelem középpontjába. Az első példányokat 2002-ben gyűjtötte be Rainer Schulte a Peru északi részén található Cordillera del Cóndor hegységből. Az egyedek vizsgálatát követően 2005-ben új fajként jegyezték le.
Természetes élőhelye rendkívül apró területre korlátozódik, egyedül a Cordillera del Cóndor hegység perui részén, 1200-1800 méteres magasságban húzódó erdőkben fordul elő és ott is csak apró foltokban, így nem csoda, hogy felfedezését követően gyorsan súlyosan veszélyeztetett fajjá nyilvánították.
Könnyű tartása és megjelenése miatt házi kedvencként rendkívül népszerű, így terráriumokban igen nagy számban fordulnak elő.
Hogy néznek ki?
Jellegzetes megjelenése miatt nehéz összetéveszteni őket bármilyen más botsáskafajjal. Testük szinte teljesmértékben bársonyfekete, csak apró citromsárga szemeik rikítanak ki messziről. Közelebbről szemlélve észrevehetjük, hogy a szájszervük és annak környéke piros, ráadásul 2. pár lábuk környékén még szárnyaik is vannak. Összecsukott állapotban apró, fehér erezettel díszített fekete szárnyakat látunk, amikor kinyitják, akkor viszont szemünk elé tárul élénk piros, apró, kerekded szárnyuk (apró mérete miatt repülésre nem alkalmas). Csápjuk hosszú, vékony, fekete színű, a csáp hegye felé haladva világosodik. Ízesüléseinél citromsárga csíkokat figyelhetünk meg.
Ennek a fura megjelenésnek köszönheti magyar "ördög" nevét.
Nem egy "klasszikus botsáska", könnyen ki lehet szúrni az ágakon. Nem is csoda, hiszen kis barátunk éjszakai életmódot folytat. A természetben nap közben a levelek alá bújnak, éjszaka viszont övék a terep!
Ivari dimorfizmus
Jellemző rájuk az ivari dimorfizmus, azaz a nőstények és a hímek külső megjelenése eltér egymástól. A hölgyek jóval nagyobbak (5-7 cm), robusztusabbak az uraknál (3-4 cm), potrohuk is jóval teltebb.
Veszély!!!
Veszély esetén mind a hímek, mind a nőstények kinyitják szárnyaikat, majd toruk fölé hajtják potrohukat és esetenként tejfehér, erős szagú váladékot spriccelnek a levegőbe. Szembe kerülés esetén azonnal mossuk ki bő, hideg vízben!
Mindennapi elfoglaltság
A kifejlett egyedek egész nap csak párzanak, ilyenkor a hímek a nőstények hátára másznak és a potrohuk végén található párzószerveik segítségével "összekapcsolódnak".
A hölgyek napi 5-10
petét gyártanak, amiket kipotyogtatnak magukból, amerre járnak.
A petékről
A peték ovális alakúak, felszínük halvány barna színű, szabálytalan fekete foltokkal díszített. Hosszuk kb. 4 mm, operkulumuk pereme jól látszik, átmérője közel kör alakú. A kis sáskás kb. 4-6 hónap alatt kelnek ki belőlük.
A fiatalok
A nimfák (fiatal, nem ivarérett sáskák) pont úgy néznek ki, mint a kifejlett egyedek, annyi csupán a különbség, hogy szárnyaik még nem alakultak ki. Kb. 5-6-szor vedlenek, mielőtt elérik az ivarérett kort (kb. 6 hónap). Vedléskor a sáskák egy magas pontot keresnek és onnan lógva ejtik meg a folyamatot. Vedlés előtt néhány napig nem igen esznek, közvetlenül vedlés előtt alig mozognak. A levedlett bőrüket gyakran vedlés után elfogyasztják, így érdemes nem rögtön kivenni.
Egy példány kb. 1-2 évig él,
átlagosan
ivaréretté válása teszi ki élete felét.
Idős példányok
Az 1 évesnél idősebb példányok szárnya és teste fakó, külső vázuk kevésbé rugalmas. A fiatal példányok mellett jól megfigyelhető a különbség.
Ritka rózsaszín változat
Ritka esetekben keresztezés révén sárga szájszervvel és szájrésszel rendelkező rózsaszín szárnyú változat is kialakulhat, ehhez azonban olyan példányokra van szükségünk, amik rendelkeznek az ezért felelős recesszív génekkel és a természetnek is be kell segítenie egy pöppet.
